I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]

1. mit a világ vmely jelenségét megszemélyesítő, az emberek életébe tevékenyen beleavatkozó emberfölötti lény. a görög istenek; a háború istene.

2. (gyak. tulajdonnévszerűen) egyistenhivők hitében: a világ teremtője, ura és fenntartója, a legtökéletesebb személyiség. ▸ isten anyja ▸ isten fia ▸ ha van isten az égben! ▸ istennél a kegyelem! ▸ magához vette az isten ▸ istenben boldogult | <kif-ekben, rendsz. elhomályosult jelentéssel.> ▸ adjon isten jó napot jó reggelt jó estét ▸ isten hozott hozta! ▸ fogadj isten! ▸ isten veled áldjon! ▸ isten éltessen áldjon meg az isten! ▸ isten fizesse meg! ▸ hála istennek! ▸ ha istent ismersz ▸ bizony isten isten a tanúm ▸ isten mentsen őrizzen ▸ verje meg az isten az isten akárhová tegye! ▸ az istenit neki! ▸ édes jó istenem teremtő istenem ▸ mit tesz ad isten!

3. nagy hatalom (megtestesítője). földi istenek. | ▸ valaki valami az istene a hasa az istene! ▸ isten háta mögött ▸ majd megveszi az isten hidege ▸ isten neki, fakereszt ▸ nem ismer se istent, se embert

[?←is ‘ős’(<fgr) v. iráni ]

I. egysz 2. sz-ű sznévm

II. fn

[ fgr ]

ti. te gyerekek!; a te házatok.

[↔ti¹ ]